|
Készítette:Lédermayer László
Született:1915.szept.20.Vác
Meghalt:1942.szept.12.Orosz front
Oroszország, 1942.augusztus.7.
A Hosszú vándorlás, és céltalan pihenők úgy látszik véget értek. Hetedikén reggel menetkészültség, s rövidesen a főhadnagy úr közölte, hogy ma harcba vetnek minket is. Páncélos hadtesthez vagyunk beosztva. A század három szakasza előrement a puskás századokkal, mi az első szakasz, mint tartalék egy kis erdőbe álltunk be. Innen láttuk az első légi csatát. Egy gép lelövését és zuhanását tisztán láttuk. Délután jött a parancs, hogy előre kell mennünk. Rövid ideig gépkocsin, majd gyalog folytattuk az utat a falu felé.
Harckocsijaink baloldalt állnak, s lövik a már sok felé égő, füstölő falut. Az első házaknál gyülekezünk, ezek még javában égő romok. Itt találtuk az első orosz halottat, majd később magyar fiút is temettek el. A ruszki raták többször támadják a harckocsikat. Pokoli elhárítás fogadja őket valahányszor. Egész este van már, mikor parancsot kapunk, hogy menjünk a falu túlsó oldalára az ott lévő sajátjaink támogatására. Égő házsorok között nyomulunk előre. Hullák, füst, pusztulás mindenfelé.Jó darab út után egy kúthoz érünk.
Sajátjainkkal nem sikerül az összeköttetés. A szakasz megáll, majd a főhadnagy úr, én, Kittel és Csinszki elmentünk oldalt megkeresni sajátjainkat. Minden ház égett erre, kísérteties fényt nyújtva hosszú sorban. Filmen látni néha hasonló pusztulást. Már az utolsó házakat is elhagytuk, mikor velünk szembe jöttek magyar honvédek. Ezek is saját csapatukat keresték.Velük együtt mentünk vissza a kúthoz, a szakaszhoz.Az itt maradó szakasz megtudta, hogy egyenesen előre kell menni. Még jó negyedórai út a rom-és tűzhalmazon át, míg végre elértük célunkat. A helység szélén voltunk. Mindjárt tüzelőállásba mentünk.Ástunk, s virrasztottunk reggelig. Hajnalban láttuk a helyzetet.Velünk szemben a vasúttöltés mindkét oldalán erdő.Lövészeink már indulnak is támadásba. Tüzelünk az erdőre, s a töltésre, miközben mi is kaptuk az aknákat, meg más hasonló áldást. A raták végigszórták a vidéket, s mi ilyenkor a gödrökben dekkoltunk. Délután mi is átmentünk a töltéshez, de vissza kellett jönni. Háromszor hullámzott a vonal, míg végre estefelé megjött a váltás. Mi visszajöttünk a falu elejére, de a főhadnagy úr visszarendelt a lőszerünkért, ami a tüzelőállás közelében volt felhalmozva. Visszamentünk a tűzbe vont falun keresztül, közben a páncélosok közénk vertek többször. Izzadva értünk ki a lőszerrel, amit gépkocsira raktunk és gyalogmenetben, holt fáradtan mentünk vissza a kiindulási helyünkre, az erdőbe. Este 11 után ittunk feketét és aludni tértünk. Korotojov nehéz nap véget ért.
Másnap, 9-én vasárnap reggel visszaindultunk. Sikerült jól megmosakodni, tisztálkodni. Egyébként már a főhadnagy úr a századparancsnok. Földesi szakaszparancsnok. Én szakaszparancsnok helyettes és rajparancsnok lettem. Délután már ismét parancsot kaptunk a menetre. Urivinál áttörtek az oroszok, döcögtünk, álltunk egész éjjel. Virradatra együtt álltunk a páncélos erőkkel. Hatalmas erő gyűlt össze: gyalogság, harckocsi vagy 120, német motorizált tüzérség, fogatott tüzérség stb. Megindultunk, s ment is minden egy darabig szépen.
Dél tájban megtorpantunk. Előre-hátra hullámzik a front. Rengeteg sebesült, vissza kellett vonulni. Gyalogságunk gyengének mutatkozik. Igaz az ellenség veszélyes, állítólag magyar ruhában közöttünk is sétálnak, s pánikot csinálnak. Estefelé visszagyülekezünk, s rendezik az egységeket. Sokan hiányoznak közülünk. amint így rendszerezünk, az oroszok elkezdenek bombázni. Fut, ki merre lát. Golyószórót találok, felkapom, s egy rakasszal együtt egy szakadékba futok. Később a harc színterén át visszafutok, s egy induló fogatott lövegen visszajutok a faluba. Itt sok bolyongás után megtalálom a gépkocsijainkat. Nemsokára idejön a zászlóalj többi része is.Visszaindulunk, de a repülők folyton meg-megállítanak minket. Világító rakéták mellett bombáznak, géppuskáznak. Éjfél felé egy napraforgó táblában megállunk. A kocsi alatt alszunk, de korán reggel már légvédelmi őrségbe megyünk. Itt sem sokáig húzzuk. Gépkocsira szállunk, s megyünk egy újabb faluba. Itt töltünk majdnem két napot. Újra bevetnek bennünket. Az élhez vagyunk beosztva. Előremegyünk, s estére egy faluba ismét találkozunk páncélos alakulatokkal. Itt éjjelezünk. Másnap még vagy öt kilométert megyünk gépkocsikon, majd a mezőn gyalog indulunk előre. A Pankotai hadnagy úr szakaszához vagyunk beosztva. Vele együtt egy magassági pont körül beássuk magunkat. De nem sokáig.
Az első zászlóalj vonul vissza körülöttünk, de olyan fejetlenül, hogy egy aknavető tűz borzalmas pusztítást csinál közöttük! Sebesültek jajkiáltása tölti be a teret, végre egy hullám mögött megakad a nép. Minket visszarendelnek, előbb helyünktől balra húzunk vonalat. Beássuk magunkat és kuksolunk egész éjjel. Sokszor kapunk zuhanyt repesz és ólom alakjában. Másnap estefelé a hadnagy úr visszahoz bennünket, kúszva jövünk hátra, s a horhosban pihenő részekhez kerülünk. Nem sokáig tétlenkedünk. Beosztanak a Király főhadnagy úrhoz. Máris indulunk. Állandó akna és ágyútűzben vergődünk előre, míg egy erdős, szakadékos völgybe nem jutunk. Romantikus hely. A völgy termékeny, kis házak húzódnak meg benne. Átmenve a völgyön, a Potudán partján találjuk magunkat, kis dombon gazos területen ássuk be magunkat. Árkász fiúk biztosítanak minket, éjjel figyelve virrasztunk. Csak másnap estefelé fedezett fel egy orosz aknavető, kellett is pucolni rögtön, vissza egy erdővel borított perem mögé. Innen látjuk, hogy futnak át az oroszok a folyón. Mi tüzelő állást foglalva verjük őket, mindenfelé szólnak a gépek. Csak a teljes sötétség vet véget mindennek. Felváltva alszunk, reggel megindultunk a Don felé nyíló horhosok között. A domb pereme szélén nyomultunk előre, dél felé erős tüzet kaptunk. A rajom egy hátrébb lévő szakadékban húzódott meg. A főhadnagy úr hátraküldött értük. Egy kis tisztáson kellett visszamenni értük. Nyugodtan mentem vissza. Mikor az egész raj utánam indult, megtörtént a szerencsétlenség:egy akna telibe talált. Én elestem, nem lett semmi bajom, de embereim közül három súlyosan, kettő könnyebben megsebesült. Bekötöztük őket. Skrivanek,Bognár és Karamity elég súlyos sebeket kaptak, a Géber menni tud, Szíjártó is tűrhető, nekem előre kell mennem, majd a főhadnagy úrékkal leszállunk.
Árkász fiúk behozzák a sebesülteket is és hátraviszik a gépkocsikig. Estélig egy almakertben húzódunk meg. Itt mondják, hogy a sebesültszállító kocsink aknára futott. Szegény fiúk. 16-án vasárnap este felhúzódunk egy partra, s itt tüzelőállásba rendezkedünk be. Reggel az árkászok leszállnak, csak mi négyen maradunk a dombon. Egész nap meghúzódunk a dekkunkban. Mozogni nem lehet, mert mindjárt jön az akna. Este egy árkász jön fel, s hozza a vacsorát és a hírt, hogy Csányi főhadnagy úr is megsebesült, hátra vitték. Éjjel felváltva virrasztunk, s másnap is mozdulatlanul heverünk, sok becsapódás körülöttünk. Igen nagy légi tevékenység is volt. Várjuk az estét, de még jobban a váltást.
18 kedd, 13 óra.........folyt köv.
|
roncskutatas.gif)
